Hello kedves Mindenki!
Kik is volnánk mi (a nyilvánvalón kívül)?
Két huszonéves lány, akik kisebb-nagyobb megszakításokkal immár 16 (- ismétlem: TIZENHAT! -) éve olyan szerencsések, hogy barátnőknek nevezhetik magukat.
Boo és Moo mindketten egy nyugat-magyarországi kisváros lakói, könyv- és állatrajongók, de azért csinálnak egyéb dolgokat is... néha... alkalomadtán... esetleg... talán... (Szerk.: Csinálunk, Moo?!)
Azon generáció utolsó tagjai, akik tudják értékelni az egyszerű dolgokat; egy ölelést, mosolyt, a csendet, az éjszakai égbolton ragyogó csillagokat, és akik még a játszótéren, vagy a barátoknál töltötték gyermek éveiket, nem pedig a képernyők előtt.
Ott csak utólag kötöttek ki.
Mindketten írnak ugyanis. Boldog és kevésbé boldog dolgokat. Van, aminek semmi köze a valósághoz és van, amiről azt kívánják, bár ne lenne köze a valósághoz! S épp ezért...
Miről is fog szólni ez a blog?
Mindenről és bármiről.
Mentális betegségekről, az életről, barátságról, humorról - mindezt a saját látásmódunk szerint és személyes véleményeink alapján.
Aztán ott vannak a saját történeteink is (regények, novellák, versek), illetve azok a sztorik, amiket már mások megírtak, meggazdagodtak belőle, mi pedig kritizálhatjuk őket.
Találkozhattok tehát könyves témával és véleményekkel a blogon, meg sok olyan dologgal is, aminek ezekhez semmi köze.
Miért ez a blog címe?
Miért ne? 😀
Viccet félre téve... Azért ez lett a blog címe, mert mindketten imádunk olvasni, s Moo kedvenc könyvsorozata az Ambrózy báró esetei, Boo-é pedig a Csitt, csitt könyvsorozat - ezért hát összehoztuk egy kettőt egy randira.
Milyen gyakorisággal várhatóak a posztok?
Ez talán a legnehezebb kérdés, ugyanis egyikünk sem szereti előre meghatározott keretek köré beszorítani magát. Így a legelfogadhatóbb válasz: amilyen gyakran lesz mondanivalónk.
Akár pozitív - akár negatív. Ha kiborít valami. Ha valami más boldoggá tesz. Ha legszívesebben kiabálnánk. Avagy ha inkább magunkba fordulva itatnánk az egereket.
Egyfajta terápia ez. Saját magunknak, s bárkinek, aki hasonlókon megy keresztül. Szenvedjünk együtt ha kell, de sose maradjunk csendben!
Kik is volnánk mi (a nyilvánvalón kívül)?
Két huszonéves lány, akik kisebb-nagyobb megszakításokkal immár 16 (- ismétlem: TIZENHAT! -) éve olyan szerencsések, hogy barátnőknek nevezhetik magukat.
Boo és Moo mindketten egy nyugat-magyarországi kisváros lakói, könyv- és állatrajongók, de azért csinálnak egyéb dolgokat is... néha... alkalomadtán... esetleg... talán... (Szerk.: Csinálunk, Moo?!)
Azon generáció utolsó tagjai, akik tudják értékelni az egyszerű dolgokat; egy ölelést, mosolyt, a csendet, az éjszakai égbolton ragyogó csillagokat, és akik még a játszótéren, vagy a barátoknál töltötték gyermek éveiket, nem pedig a képernyők előtt.
Ott csak utólag kötöttek ki.
Mindketten írnak ugyanis. Boldog és kevésbé boldog dolgokat. Van, aminek semmi köze a valósághoz és van, amiről azt kívánják, bár ne lenne köze a valósághoz! S épp ezért...
Miről is fog szólni ez a blog?
Mindenről és bármiről.
Mentális betegségekről, az életről, barátságról, humorról - mindezt a saját látásmódunk szerint és személyes véleményeink alapján.
Aztán ott vannak a saját történeteink is (regények, novellák, versek), illetve azok a sztorik, amiket már mások megírtak, meggazdagodtak belőle, mi pedig kritizálhatjuk őket.
Találkozhattok tehát könyves témával és véleményekkel a blogon, meg sok olyan dologgal is, aminek ezekhez semmi köze.
Miért ez a blog címe?
Miért ne? 😀
Viccet félre téve... Azért ez lett a blog címe, mert mindketten imádunk olvasni, s Moo kedvenc könyvsorozata az Ambrózy báró esetei, Boo-é pedig a Csitt, csitt könyvsorozat - ezért hát összehoztuk egy kettőt egy randira.
Milyen gyakorisággal várhatóak a posztok?
Ez talán a legnehezebb kérdés, ugyanis egyikünk sem szereti előre meghatározott keretek köré beszorítani magát. Így a legelfogadhatóbb válasz: amilyen gyakran lesz mondanivalónk.
Akár pozitív - akár negatív. Ha kiborít valami. Ha valami más boldoggá tesz. Ha legszívesebben kiabálnánk. Avagy ha inkább magunkba fordulva itatnánk az egereket.
Egyfajta terápia ez. Saját magunknak, s bárkinek, aki hasonlókon megy keresztül. Szenvedjünk együtt ha kell, de sose maradjunk csendben!
~ Mert mindenkinek van legalább egy története, amely meghallgatásra vár! ~
Boo és Moo
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése